Halál a nézőkre

Sötét, nyomasztó tónusú képekkel machinál Köves Krisztián Károly első filmjében. A művészieskedő vágások, kamerabeállítások, a lefüggönyözött, fénytelen szobák, az elegánsan szétrohadó nagypolgári lakás és a hol filozofikus, hol útszéli stílusban megszólaló szereplők vagy elborzadást, vagy kacagást váltanak ki az emberből.

(Kritikám a Prae Portálon)

Elolvasom »

Csak a vámpírok maradtak

Charlaine Harris True Blood sorozatának első kötete, az Inni és élni hagyni saját műfaján belül jól sikerült kötet volt. A napjainkban már-már kötelezővé váló vámpíros romantika mellett megjelent benne az esély- és jogegyenlősség kérdése, némi jól adagolt, jól fogalmazott erotika, kevéske misztikum és egy ügyes krimi. A sorozat második kötetére mindazoknak az elemeknek, amik egy kicsit is kiemelték Harris munkásságát a vámpírkönyvek tömegéből, nyoma veszett. Csakis a vérszívók maradtak, hogy egy egyébként vérszegény történetecskében próbáljanak elbájolni minket.

(Recenzióm a KönyvesBlogon)

Elolvasom »

Viszlát, Mátrix!

Megdöbbentő mértékű hype veszi körül az Avatart. Kezdjük ott, hogy a bemutató idején – vagyis karácsony körül – lényegében lehetetlen volt hirtelen felindulásból bejutni a filmre. És ami még furcsább, az IMAX terem vetítéseire azóta is napokkal előbb kell jegyet foglalni. De a legmeglepőbb talán az, hogy a filmnek nem csak a füstje nagy. Az Avatar tényleg jó.

Elolvasom »

Az átlagnál kicsit problémásabb Adrian Mole

Grégoire Dubosc tizenhárom éves, harmincöt kiló, kétszer bukott, nem tud koncentrálni a tanórákon – bezzeg ha valamit meg kell szerelni, építeni, javítani, akkor nagyon is elemében van! Magyarországon valószínűleg kisegítő osztályban próbálná meg elütni a tankötelezettség végéig az időt. Franciaországban, amikor már minden kötél szakad, az internátus kerül szóba. Azonban hosszú út vezet addig, mire Grégoire úgy-ahogy a helyére kerül. Anna Gavalda pedig ezt az utat egy kedves, őszinte hangvételű, egyes szám első személyben megírt kisregényben mutatja be.

(Recenzióm a KönyvesBlogon)

Elolvasom »

Az öt legjobb könyv – 2009

Nem volt könnyű döntés, de a tavalyihoz hasonlóan idén is megírtam a toplistámat. A munkának köszönhetően sok siralmas szörnyűség fordult meg a kezemben idén, de szerencsére volt annyi jó olvasmányélményem is, hogy kicsit el kelljen gondolkozni a győzteseken. De nem bővítjük a listát, még ha lehetne top10 is belőle. Következzen tehát az öt legjobb könyv, amit idén forgattam. Itt már nincs sorrend, legfeljebb eszembejutási – ami azért biztosan jelent valamit…

Elolvasom »

"Nem hiszek a radikális újításban"

Tóth Krisztina irodalmi munkásságáért, fordításaiért és verses köteteiért többszörösen díjazott költő és író. Tizenhárom verses és két prózakötete jelent meg, több antológiába is írt, a Nők Lapja és az Élet és Irodalom állandó tárcaírója, általános iskolai irodalomtankönyvet szerkesztett. Az írónővel a Hazaviszlek, jó? című tárcakötetének megjelenése kapcsán beszélgettünk.

(Interjúm a KönyvesBlogon)

Elolvasom »

A vámpírok is csak emberek, nem?

Kezdetben volt a vámpír, aki csúnya és ijesztő, a nők sikítva menekülnek előle, s egyáltalán nem akarnak a vacsorájává válni. Aztán következett a vámpír, aki földöntúlian szép, de azért még ijesztő, és a nők egyáltalán nem akarnak a vacsorájává válni – köztük akadt már olyan is, akinek erkölcsi aggályai voltak saját személyével kapcsolatban, de azért még gyilkolt. Mivel ezek a lények kevéssé feleltek meg egyes szerzők romantikus elképzeléseinek, megjelentek azok a vámpírok, akik beérik kevesebb vérrel is, nem kell megölniük az áldozatukat, hogy oltsák a szomjukat, na meg azok, akik inkább isznak állatvért, mint emberit. Ezek már együtt élnek az emberekkel, vagy mert előjöttek és azonos jogokat követelnek, vagy azért, mert nem is zavarja őket annyira nagyon a napfény, és képesek köztük járni. Így válik a horrorfilm főszereplőjéből romantikus hősszerelmes. Ezek után azt hihetné az ártatlan olvasó, hogy már nem lehetne jobban humanizálni a vámpírokat. De téved.

(Recenzióm a KönyvesBlogon)

Elolvasom »

"Nehéz dolgokról csak humorral"

Csütörtökön délután öt óra előtt a Petőfi Irodalmi Múzeum zsúfolásig megtelt vörös termébe pótszékeket hoznak, de még így sem tud mindenki leülni, olyan nagy az érdeklődés Tóth Krisztina iránt.

(Tudósításom a Literán)

Elolvasom »

Sorsok, fordulatok

Franziska Gerstenberg két novelláskötettel, számos irodalmi díjjal és ösztöndíjjal a háta mögött immáron magyar nyelven is olvasható. Az Ajándékok, amely az írónő második novelláskötete, bevallottan önéletrajzi elemeket tartalmazó történeteket (is) mesél el. Talán a személyes élmény az oka, vagy éppen az, hogy hétköznapi, hétköznapian érdekes témák kerülnek feldolgozásra, de az Ajándékok minden egyes története gyorsan, könnyedén közel férkőzik az olvasóhoz. 

(Recenzióm a KönyvesBlogon)

Elolvasom »

Mindent beletettek

Kántálásszerű, borzongató, különleges dallal kezdődik a 2009-es Berlinalén fődíjat és FIPRESCI-díjat nyert perui film, a Fausta éneke. A szokatlan ének és annak  őszinte, kemény szövege tökéletesen megalapozza mindazt, amit Claudia Llosa filmjétől várhatunk: európai fül számára ismeretlen hangokat, és a szörnyűségeket, félelmet hűen bemutató elbeszélést.

(Kritikám a Prae Portálon)

Elolvasom »