Még több férfi, aki gyűlöli a nőket
Stieg Larsson interpretációjában Svédország nem az a hely, ahová az ember lánya szívesen menne: itt a legtöbb férfi hatalommániás, erőszakos, durva és nőgyűlölő. Aki pedig mégsem ilyen, az jóindulatúan ostoba, balek, esetleg a történet első tíz percében meghal. Nem valami szép kilátások.
(Kritikám a Prae Portálon)
Fuss el végre
Sikerfilmek esetén manapság jobb, ha felkészülünk, hogy hamarosan jön a folytatás. Nem történhetett ez másképp Shrek, a félelmetes zöld ogre meséjének esetében sem. A második rész még hozta a korábban megismert színvonalat. A Harmadik Shrek érezhetően gyengébb, de azért élvezetes film lett. A záró részt azonban nem kellett volna addig elkészítni, amíg nem sikerül 90 percre elegendő poént és történetmorzsát összegyűjteni.
(Kritikám a Prae Portálon)
A béke ára
Minden olvasó nagy várakozással nézett Görgey Etelka tetralógiájának, a Csodaidőknek negyedik része elé, hiszen ez a kötet a sorozat záródarabja, amelyben a kirakós minden apró részletének helyre kell kerülnie. Azt, hogy a sorozat eddig megjelent kötetei önmagukban is helytállóak és igen élvezetesek, már megírtuk korábban is. Azt pedig, hogy a dicséret nem érdemtelen, mi sem bizonyíthatja jobban, mint az az olvasói összefogás, amelynek köszönhetően a sorozat harmadik és negyedik kötete magánkiadásban, a lelkes olvasók előre befizetett vételárának segítségével jelent meg. A negyedik kötetnek azonban pontot kellett tennie az i-re: nem csak azt kellett bizonyítania, hogy önmagában jó, hanem ki kellett kerekíteni a teljes sorozatot is. Mindezt pedig Görgey Etelka sikeresen teljesítette is.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
A halhatatlan kedves
Mindenki tudja, hogy nem Stephenie Meyer találta fel a vámpírokat – még ezeket a nyálas-kedves, vega vámpírokat sem. Ahogy az is tény, hogy sok, a Twilight után népszerűvé vált vámpíros bestseller szerzője már előbb megírta művét, tehát még akkor sem merít a Meyer-féle romantikus-vámpír világból, ha az olvasónak úgy tűnik. Ahogy egyébként a klisék tömegére épülő, tinédzsereket álomvilágba ringató, rózsaszín történetet, mint műfajt sem Meyer találta fel – és még csak nem is ő a legjobb képviselője. De az tagadhatatlan, hogy a vérszívók jelenlegi reneszánsza Stephenie Meyer ötletének és az abból kibontakozó Alkonyat-tetralógiának köszönhető.
(Cikkem a KönyvesBlogon)
Egyszer fel kell nőni
Anna Gavalda Franciaországban 2001-ben megjelent kisregényét a Könyvhétre adta ki magyar nyelven a Magvető. A rövidke történet nem más, mint egy különleges nap felelevenítése, és ezen keresztül érzelmek, élethelyzetek könnyed felvázolása. A Kis kiruccanás története nagyon egyszerű: négy testvér, akik tartják ugyan a kapcsolatot, mégis egyre messzebb sodródtak egymástól a felnőtt-lét útjain, egy esküvőre hivatalos. Csakhogy, mivel egyikük nem érkezik meg a szertartásra, a másik három otthagy csapot-papot, és elindul hozzá. Így a nem túl érdekesnek ígérkező ünnepségből egy nagyon is izgalmas kirándulás lesz, amelynek a végén még egy esküvőre is eljutnak, ám az semmiben sem hasonlít az eredeti, kimérten elegáns eseményre. Vasárnap pedig a testvérek hazaindulnak, és folytatják életüket ott, ahol az utazás előtt félbehagyták. Emlékül csak egy telefirkált rajzlap a táska mélyén, egy zenével teli iPod, vagy egy őket hűségesen követő kutya marad nekik.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
Utazás a Föld középpontja felé
Kategóriák: Kalliopé
Címkék: ifjusagi, konyv, publikacio, regeny
Mindig kérdéseket vet fel bennem, ha egy sorozat szerzője előre megmondja, hogy hány kötetet tervez – aztán mégis túllépi azt. A rosszindulat hajlamos életbe lépni, és ha eddig nem is gyanakodtunk arra, hogy gazdasági megfontolások állnak a jól bejáratott szereplők és helyszínek újrázása mögött, akkor most már bizony ez is felmerül. Persze van olyan is, hogy a történet, a világ annyira terjedelmes lesz, hogy a sorozat túlnyúlik eredeti keretein, és kell a több kötet, már ha nem akarunk egy összecsapott fércművet olvasni. A kérdés csak az, hogy az angol hobbi-régész szerzőpáros könyvei, az Alagutak rejtélye sorozat melyik csoportba tartozik – és a furcsa az, hogy erre a kérdésre bizony nem kapunk választ a harmadik – mégsem befejező – kötet elolvasása után sem.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
A nácizmus folytatása
Izland szigetének természetrajzi adottságai nem a legkedvezőbbek. Hol vulkánok törnek ki, hol a föld reng, aminek következtében repedések nyílhatnak meg tavak medre alatt. Mindez pedig nemcsak minket lep meg itt a kontinensen, hanem még a legtöbb izlandi is döbbenten figyel fel Arnaldur Indridason legújabb regénye, a Hidegzóna kezdetén arra, hogy az egyik Reykjavík melletti tó vízszintje apadni kezd. Márpedig a tó vize látványosan csökken, mégpedig azért, hogy felfedjen egy negyven évvel ezelőtti gyilkosságot. A víz alól tehát egy csontváz bukkan elő, ami egy régi, orosz lehallgató-készülékhez van kötözve. Az ügyet pedig az izlandi krimik kedvelőinek régi ismerőse, Erlendur nyomozó kapja meg.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
Cyber hecc
Kategóriák: Kalliopé
Címkék: ifjusagi, konyv, publikacio, regeny
Egy könyv kezdő sorai meghatározóak tudnak lenni. A felütés, a történet eleje, a stílus és szóhasználat olyan erővel bír, hogy ha ez rossz, akkor már sokat kell küzdenie a szerzőnek, hogy meggyőzzön: tud ő valamit. Ha viszont jó, akkor azonnal magával rántja az olvasót a kötet. Kate McCaffrey könyve, a Behálózva nagyon jól indul.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
Add ki te a könyved! - Sajtóbeszélgetés a magánkiadás jövőjéről
Kategóriák: Kalliopé
Címkék: beszámoló, irodalom, konyv, publikacio
Korábban már írtam Görgey Etelka és a Csodaidők-sorozat Magyarországon példátlan történetéről: a négykötetes sorozat harmadik részét az első kettőt gondozó kiadó nem vállalta, így a szerző olvasói nyomásra kft-t alapított, és ő maga adta ki a Csodaidők harmadik kötetét. Görgey Etelkával most, a negyedik könyv megjelenése előtt tíz nappal a magánkiadás jövőjéről beszélgettünk.
(Beszámolóm a KönyvesBlogon)
Ami maradt
Kategóriák: Thaleia
Címkék: beszámoló, publikacio, szinhaz
Schilling Árpád, a Krétakör Színház vezetője az elmúlt évek során tudatosan távolodott el egyre inkább a struktúrán belüli színháztól, aztán mindattól a kötöttségtől, amit az átlagos ember színháznak nevez. Eltűntek a színpadok, és a színészek csaknem közénk ültek le játszani. Aztán eltűntek a jelmezek, díszletek, majd a szerepek is. Egy idő után eltűnt az összefüggő, kerek történet, és végül eltűntek a színészek is. Itt tartunk most.
(Beszámolóm a SzínházBlogon)
A blogról
Szubjektív élmény-blog művészetről. Legyen az (film)színház, regény, vers, tánc, zene... Nem kritika. Benyomások, gondolatok sora egy-egy mű kapcsán.
Utolsó kommentek
- Az öt legjobb könyv – 2009, Avril: Az biztos, hogy nálam is benne van Bernhard Schlink könyve,... »- Lehet, hogy hülyeség lett az egész?, Enikő: Van valami igazság a dologban. Én most tartok a könyv... »
- Mindent anyádról, amnaen: ismered a Molyt (moly.hu)? egy jó kis könyves közösségi oldal.... »
- Csontvázak a szekrényben, Lina: Persze, amint a nagymamám (aki gyorsabb volt ;-) ) elolvasta... »
- Csontvázak a szekrényben, Zsuzsi: Lina, kölcsönkérhetem majd;)? »
Kategóriák
- Erató (0)- Euterpé (0)
- Kalliopé (68)
- Kleio (8)
- Melpomené (33)
- Polyhymnia (0)
- Terpsikhoré (3)
- Thaleia (32)
- Uránia (2)
Archívum
- Jelen- 2010. november
- 2010. július
- 2010. június
- 2010. május
- 2010. március
- 2010. február
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- Az összes »
Blogroll
- Voyage, voyage- Cicanapló
- Kovács Bálint írásai
- Azt írja az újság
- Séjour à Paris
- Tipca gondolatai
- "Beauty is a joy for ever"
- Lírai szösszenetek
- Juen
Egyéb linkek
- Fanficjeim- Retinoblastoma - szemtől szembe
- Pesti Műsor
- Színház.hu
- Freeblog
Egyéb
RSS
- A Csodaidőkről