Csütörtökön délután öt óra előtt a Petőfi Irodalmi Múzeum zsúfolásig
megtelt vörös termébe pótszékeket hoznak, de még így sem tud mindenki
leülni, olyan nagy az érdeklődés Tóth Krisztina iránt.
(Tudósításom a Literán)
Franziska Gerstenberg két novelláskötettel, számos irodalmi díjjal és
ösztöndíjjal a háta mögött immáron magyar nyelven is olvasható. Az Ajándékok,
amely az írónő második novelláskötete, bevallottan önéletrajzi elemeket
tartalmazó történeteket (is) mesél el. Talán a személyes élmény az oka,
vagy éppen az, hogy hétköznapi, hétköznapian érdekes témák kerülnek
feldolgozásra, de az Ajándékok minden egyes története gyorsan, könnyedén közel férkőzik az olvasóhoz.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
Kántálásszerű, borzongató, különleges dallal kezdődik a 2009-es Berlinalén fődíjat és FIPRESCI-díjat nyert perui film, a Fausta éneke.
A szokatlan ének és annak őszinte, kemény szövege tökéletesen
megalapozza mindazt, amit Claudia Llosa filmjétől várhatunk: európai
fül számára ismeretlen hangokat, és a szörnyűségeket, félelmet hűen
bemutató elbeszélést.
(Kritikám a Prae Portálon)
Mintha egy Almodóvar-filmbe csöppentünk volna, olyan Anna Gavalda
legújabb könyve, a Vigaszág. Az előszóban felbukkanó két kisfiú, a
játékaikat kísérő különös, női ruhákat hordó, festett ajkú és körmű
férfi, a halállal hadakozó asszony és a mindezt mélyről előtörő
emlékekkel bemutató, repülőn ülő férfi képe együtt tökéletes
megalapozása a történetnek. A Vigaszág eleinte zavarba ejtően kaotikus,
múlt és jelen keveredik, az emlékek felbukkannak a jelen meséjének
közepén, és lassan, nehezen bogozódik ki előttünk a főhős, Charles
Balanda rohanással, kapkodással, megalkuvással teli élete.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
A több Pulitzer-díjat és irodalmi Nobel-díjat nyert John Steinbeck,
Amerika kedvelt realista írójának utolsó, társadalomkritikával teli, a
korábbiaknál jóval keserűbb regényét csalódással fogadták a kritikusok
és az olvasók is. A szerző korábbi, sokszor tolvajokat, gazembereket –
de szerethető gazembereket – bemutató regényéhez képest a Rosszkedvünk tele sötét tónusú képet fest Amerikáról és a híres amerikai álomról, hogy ott bárkiből bármi lehet, ha igazán akarja.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
Görgey Etelka Csodaidők című tetralógiájának harmadik kötete, az Árulás
valamivel rövidebb, feszesebb, komolyabb, mint az első két könyv, de
azokhoz hasonlóan sodró erejű, meglepetésekkel és nagyon is kegyetlen
pillanatokkal teli regény. Az első kötet különlegessége a két világ
bemutatásában és az emberi kapcsolatok felrajzolásában rejlett. A
második kötetben fontos volt a felnőtté válás, új felelősségek, új
lehetőségek és új félelmek megjelenése, egy a kitáguló világban. A
harmadik kötet pedig már nagyon is „felnőtt”.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
A korábban általam már bemutatott Csodaidők-sorozat harmadik, idén nyáron megjelent kötete Magyarországon szokatlan olvasói összefogásnak köszönhetően került a nyomdákba, és kapható július vége óta. A magánkiadásban megjelent kötetet abból az összegből sikerült kiadni, amelyet az olvasók előre kifizettek az akkor még csak tervezett könyvért. Görgey Etelka négykötetes sorozatának első két része az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, azonban a kiadó a harmadik kötet kiadását már nem vállalta.(Riportom a KönyvesBlogon)
Az idei Könyvhéten megjelent, posztumusz kiadott Szabó Magda könyv,
amelyet Tasi Géza állított össze, igazi kincs mind a macskabarátoknak,
mind Szabó Magda kedvelőinek. A kötetben lévő leveleket részben Évuka,
részben pedig Konstantin: Szabó Magda macskái írták a szomszédoknak,
ismerősöknek – egyszer-egyszer az írónő gazdájukként is írt egy-egy
levelet, de többnyire csak íródeákként alkalmazták házi kedvencei, az ő
nevükben, stílusukban fogalmazta meg a leveleket. Ezek a
hosszabb-rövidebb üzenetek pedig, amelyeket a cicák diktáltak,
végtelenül szórakoztatóak, ironikusak és önironikusak, valamint a
macskákkal együtt élő olvasók számára nagyon is ismerős szituációkat
mesélnek el úgy, hogy ha máskor bosszankodunk is, most csak nevetünk
rajtuk.
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
„Kapaszkodj, Edward és Bella” – írja a könyv hátulján lévő
reklámszöveg, és csakugyan olyan érzése van az embernek, mintha
Stephenie Meyer nagy sikert aratott tini-könyvének felnőtt verzióját
olvasná. Kicsit több vérrel, kicsit izgalmasabb krimivel és sokkal több
szexszel. (Mellesleg az Inni és élni hagyni előbb jelent meg, mint Meyer könyvei, még
ha a reklám és a magyar olvasók ismeretei is az ellenkezőjét sugallják.)
(Recenzióm a KönyvesBlogon)
A Gyulai Várszínház programjának méltán leghíresebb időszaka a
Shakespeare Fesztivál – amelyet idén immáron ötödik alkalommal
rendeztek meg. A nemzetközi fesztiválra a hazai és külföldi
Shakespeare-előadások közül a legrangosabbak, legjobbak,
legdicsértebbek kapnak meghívást. Idén az egyik legnagyobb dobásnak a
litván Oskaras Korsunovas társulatának díjnyertes Rómeó és Júlia előadása számított – ami páratlan élmény volt.
(Kritikám a Prae Portálon)
Szubjektív élmény-blog művészetről. Legyen az (film)színház, regény, vers, tánc, zene... Nem kritika. Benyomások, gondolatok sora egy-egy mű kapcsán.
RSS

balinto 2006